A kitelepítendők keserű szívvel búcsúztak­ Magyarországtól, míg a deportálásukat követelők – mint a korabeli sajtó­tudósításokban olvashatjuk – ünnepelték a megszabadulást „az ország legkártékonyabb ellenségeitől”. (…)

Az 1945. december 30-án megjelent kormányrendelet értelmében hazánk területéről ki kellett telepíteni azt, „aki a legutolsó népszámlálás és összeírás alkalmával német nemzetiségűnek vagy anyanyelvűnek vallotta magát, aki magyarosított nevét visszanémetesítette, aki a Volksbundnak vagy az SS-nek tagja volt” – és már 1946. január 19-én el is indultak az első szerelvények. A jogszabály hátterében a szovjet megszállók akarata állt. A szovjetek ugyanis elhatározták – s a világháborúban győztes britek és amerikaiak ezt támogatták –, hogy Közép- és Kelet-Európa területéről eltávolítják a németeket. Ennek a megállapodásnak esett áldozatul a magyarországi németség jelentős része (mintegy 185 ezer fő), akiknek többségét az akkor éppen nem létező Németország területének valamelyik megszállási zónájába deportálták 1946 januárja és 1948 vége között.